Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar
free templates joomla
Error:
  • JUser: :_load: Nem tölthető be 275 azonosítóval rendelkező felhasználó.

Events Calendar

Categories
See by categories

Éjszakai Egyetem

Thursday 06 October 2011, 08:00am - 05:00pm
by Hits : 259

 

Szeretettel meghívjuk Önt Éjszakai Egyetemünk
 
Vad Fruttik belülről
(Élveboncolás a zenekar tagjaival)
című
előadására, koncerttel
 
Időpont: 2011. október 6. (csütörtök), 22.00 óra
Helyszín: Veszprémi vár, Vár utca 20., V/112
 
 
A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várunk! 
 
A következő rendezvényünk vendége:
Csányi Vilmos előadás 
2011. november 8-a (kedd), 18 óra, V/112-es terem
 

 
Véber Virág
Önboncoló Fruttik, avagy a bőrnek három rétege van
Helyszíni beszámoló
 
Amikor a szike a bőrhöz ér, kissé sercegő hangot ad. A bőr meghasad, kibuggyan a vér. A penge éle végigszalad az eleven húson, s innentől kezdve nemcsak a külsőt látjuk, hanem bepillantást nyerünk a testünket összetartó réteg alá.
 
Kik azok a Vad Fruttik? – tettem fel magamnak a kérdést, mikor megláttam a Pannon Egyetem Antropológia és Etika Tanszéke által szervezett Éjszakai Egyetem legújabb vendégeit hirdető plakátot. „Élve boncolás.” Mit is jelent ez valójában? Beront egy zenekar szikével a kezében és a hallgatóknak esik? Esetleg fordítva? Mindenesetre kíváncsi voltam, mintegy száz hallgatóval együtt, így október 6-án mindannyian beültünk a hatalmas előadóterembe, ahol az öt ifjú már várta, hogy darabokra szedjük őket – ők magukat.

 

Ha már boncolunk, vegyük sorba a boncolandó testeket. Az előadóterem pulpitusa előtt három összetolt padon ült Hock Zoltán, Hock Attila, Győrffy Gyula, Likó Marcell és Kerekes Gergely. A csillogó szemű, a lelkes morajtól meglepődött tagok izgatottan vágtak bele mondanivalójukba, bár szerencsére szike nélkül.
Hock Zoltán átható kék tekintettel pásztázta a nézőközönséget. A zenekarban betöltött szerepét tekintve basszusgitáron játszik. Fontos megemlíteni, hogy szeret a kamera másik oldalán is állni, amikor nem épp őt fotózzák koncert közben, akkor ő kattintgat –szabadidejében szenvedélyes fotós.
Hock Attila, Zoltán öccse, Pécsett végzett szociológusként, ám inkább a zenekar dobosaként keresi a kenyerét, mintsem szociológusként. Átható kék tekintettel, komoly arckifejezéssel néz szembe az egyetemi hallgatókkal.
Győrffy Gyula muzikális családból jött, édesapja is zenélt. Jelenleg ő a csapat billentyűse. A Vad Fruttikhoz való csatlakozása előtt lakodalmakban zenélt – mesélte, vastag öniróniával. Fontos tudni róla, hogy nem igazán fogyaszt alkoholt, így a koncertek alatt ő egy biztosan józan ember az arénában. 
Likó Marcell, mint az est szószólója, a bandában is hasonló szerepet tölt be, ő az énekes. Mindamellett a dalok szövegének szerzője is, habár a családjában senki sem zenélt előtte. Énektehetsége már kisebb korában is megmutatkozott, templomi kórusban és különböző iskolai rendezvényeken is énekelt. Jellemző Marcira, hogy inkább a jövőben él, s folyamatos megfelelési vágy hajtja minél előbbre. 

 

Kerekes Gergő Marci szerzőtársa, gitáros, és nem a szavak embere.
Miközben a csapattagok egymásról és magukról beszéltek, élő koncertet rögtönöztek: meghallgathattuk a Nekem senkim sincsen, a Kemikáliák és a Goa című számaikat. 
„Amikor a színpadon zenélünk, akkor nem a színpad a valóság.”– hangzik el a mondat Marci szájából. Felmerül a kérdés: akkor mi a valóság? A válasz egyértelmű: maga a zene. A színpad csak látszat, a zene a valóság. Mert a zene elhatárol, de össze is kapcsol. A zene az, ami van.
Marci folytatja: „Számomra a szépirodalom az input, és a zene az output ”. Tudni kell, hogy Marci szeret olvasni, gyakran az elolvasott mű adja az ihletet. Gergőnek más ad inspirációt. Mivel rossz alvó, éjjelente néha előveszi a gitárját, s ekkor jönnek a legjobb ötletek. Gyula akkor a legtevékenyebb, ha elérte a fizikai fáradtság felső határát: „A beteg ötletekből lesznek az értékes dolgok”.

 

Míg Gyula beszél, Marci a teremben nézelődik. Gyula cipőfűzője lóg, s amint átadja Marcinak a mikrofont, beköti. Gergő, aki végig némán ül a sor végén, elmosolyodik, miközben a padlót vizslatja. „Ugyanúgy élünk, mint mások.” – mondja Marci. Ők tényleg csupa hétköznapi, de rendkívül kreatív figurák. A Hock testvérek közül Zoltán a zene mellett fotózik, Attila szociológusként végzett, Gyula mindig tejet fogyaszt a koncertek előtt, Marci néha kommunikatívra issza magát, és fekvőtámaszozik a színpadon, Gergő pedig egy csendes, de biztos pont, aki nagyon is elégedett a jelenlegi helyzetükkel.
„Mi is emberek vagyunk” – ezzel a mondattal zárják az estét a fiúk. Én pedig értem a mondat mélyebb értemét, mert azalatt a közel három óra alatt, amit egy légkörben töltöttünk, bebizonyították, hogy tényleg emberek: egyszerű halandók, akiknek közös a szenvedélyük, s amelyről semmiképp sem szoknának le, még orvosi javaslatra sem.
A bőrnek három rétege van. Felhám, irha, bőralja. A mi szikénk aznap este az irháig hatolt. A bőralja az, amit mindenkinek magának kell felfedeznie; úgy, hogy a Vad Fruttik zenéjét hallgatja.

 

Back

JEvents v3.0.13 Stable   Copyright © 2006-2013

MFTK Dékáni Titkárság, B épület I. emelet Tel: 88/624-005 e-mail: mftkdekani@mftk.uni-pannon.hu