Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar
free templates joomla
Error:
  • JUser: :_load: Nem tölthető be 275 azonosítóval rendelkező felhasználó.

Events Calendar

Categories
See by categories

Pléh Csaba

Tuesday 18 October 2011, 08:00am
To Friday 07 March 2014
by Hits : 345

 

 

Rendezvény: Akadémikusok Veszprémben
Szervező: Pannon Egyetem, Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kar
 
 
Véber Virág, szabad bölcsész, I. évf.
 
Narratív szemlélet a pszichológiában – beszélgetés Pléh Csabával
 
Mikor beültem az előadóterembe, a kivetítő vászon előtt feltűnt egy okos tekintetű, láthatóan sok mindent átélt és tanult tudós, aki a gyülekező közönséget pásztázta a szemével. Ez volt az első találkozásom Pléh Csabával, de remélem nem az utolsó – s biztos vagyok benne, hogy sokan osztják még a véleményemet.
 
„A narratív szemlélet a pszichológiában: az elbeszélés, mint átfogó metateória” – ez volt a címe annak az előadásnak, melyet Pléh Csaba akadémikus, professzor tartott. Pléh Csaba impozáns életművel rendelkezik; megannyi modern kutatást végzett és végez, a kognitív pszichológia nemzetközi hírű kutatója, magyarországi honosítója, számtalan publikáció, fordítás, tanulmány és monográfia szerzője, a Pszichológiai Szemle főszerkesztője.
 
Az előadás címét olvasva felmerülhet a kérdés: mit is takar tulajdonképpen a narratív pszichológia kifejezés? Ezen irányzat szerint az ember személyazonossága, identitása is narratívákból épül föl. Vagyis ahogyan egy nemzet identitása a közös és közismert mondákra, történelmi tényekre épül, éppúgy az egyén személyisége is az átélt események, cselekvések, felidézhető és elmesélhető történetekből, vagyis narratívákból áll – ezzel foglalkozik a narratív pszichológia.
 
Mióta foglalkozik narratív pszichológiával?
Tulajdonképpen a ’70-es évektől.
És miért pont a narratív pszichológia?
Amikor elkezdtem a nyelvpszichológiával foglalkozni, akkor a ’70-es években egy nagyon izgalmas kérdés volt az, hogy milyen mondatszerveződésen túli szerveződések vannak az ember nyelvi tevékenységeiben. Ennek kapcsán kezdtem el a szövegek megjegyzésével, szövegtanulással foglalkozni, és ezen belül egy kiemelt problémával, a narratív pszichológiával. Harminc évvel ezelőtt a pszichológusok számára az volt az érdekes, hogy az elbeszélő szövegeknek mi adja azt a különleges könnyedséget, a más szövegekhez képest sokkal könnyebb megjegyezhetőséget, egyetemességet, ami révén a narratív a legkiemelkedőbb, legelterjedtebb szövegfaj. Azóta is érdekel mindez, elsősorban abból a szempontból, hogy a narratív hozzáállás és a narratív gondolkodás-szerveződés mennyiben megy túl pusztán az emlékezeti szerveződésen, mennyiben tekinthetjük úgy, hogy a narratívumok alapvető, a világhoz való sajátosan emberi a hozzáállását tükröznek, ahol megpróbálunk dolgokat, eseményeket úgy értelmezni, hogy mindennek van egy főszereplője, minden valami céllal, szándékkal történik. Nem csak a természettudósok általános problémája ez. Mi pszichológusok úgy gondoljuk, hogy a narratív és az elméleti típusú hozzáállás két alapvető emberi attitűd. A narratív hozzáállás az emberi cselekvőnek a szándékát nézi, az elméleti hozzáállás pedig mindent kategóriák szerint értelmez.
Hérakleitoszról mondják, hogy a szövegei könnyen megjegyezhetőek voltak. Mennyire fontos manapság, hogy egy szöveg megjegyezhető legyen, vagy az internet korában utánakereshetünk már mindennek?
Abszolút fontos. Az utánakereshető dolog nem tudja irányítani az ember életét egy kocsmában, egy kávéházban, ahol udvarol egy lánynak. Nem tudunk mindig mindennek utánanézni az interneten. 
Mennyiben alkalmazza a narratív hozzáállást a hétköznapi életben?
Magánemberként és tanárként is alkalmazom. Ez az egyik problémám, hogy én felváltva használom az elméleti és a narratív típusú hozzáállást, és úgy tanítok, vagy úgy beszélek a gyerekeimmel, barátaimmal, hogy mondok nagyon abszurd dolgokat, s utána egy anekdotát, egy történetet. Tehát valójában megpróbálom az emberekre, emberi történetekre felfűzni azokat az elvont dolgokat, amik foglalkoztatnak, s ugyanezt csinálom a köznapi életben is. Történetmesélős ember vagyok, ezen keresztül igyekszem felvenni a kapcsolatot az emberekkel úgy, hogy konkrét példából, konkrét esetből merítem a magyarázatot.
És a családja ezt mennyire fogadja el?
Nehezen, és nem mindig. Néha megkapom, hogy elterelem a figyelmet: „most ne sztorizzál, hanem válaszolj a kérdésre, ne csak példákat mondj, hanem választ is…”, de hát az ember hozzászokik.
Szóval elmondható, hogy nehezen választja külön a magánéletet a munkától.
Igen, de ez nem az én döntésem. Egyszerűen így alakul.

Back

JEvents v3.0.13 Stable   Copyright © 2006-2013

MFTK Dékáni Titkárság, B épület I. emelet Tel: 88/624-005 e-mail: mftkdekani@mftk.uni-pannon.hu