Bemutatkozott a Helikon 2025/2-es száma – Ladányi István tanulmánya a kelet-közép-európai neoavantgárdról

2025. november 17-én mutatta be a Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle A neoavantgárd (kelet-közép-európai tükörben) című, 2025/2-es tematikus lapszámát. A bemutatóra a budapesti Kelet Kávézó és Galériában került sor, ahol a neoavantgárd jelenségének értelmezési lehetőségeiről és kutatási irányairól Kürti Emese, Ladányi István, Müllner András és Földes Györgyi, a Helikon főszerkesztője folytattak kerekasztal-beszélgetést.

A lapszám a legújabb neoavantgárd-kutatásokat foglalja össze, különös tekintettel a kelet-közép-európai kontextusra. A bevezető tanulmány újraértelmezi a neoavantgárd körüli – részben máig élő – vitákat, amelyek arra vonatkoznak, mennyiben tekinthető a neoavantgárd önálló és értékhordozó művészeti irányzatnak. A tematikus összeállítás esettanulmányok és konkrét művészeti példák révén mutatja be a régió sajátos művészeti működésmódjait, különös tekintettel arra, miként kérdőjelezik meg és írják át a Bürger-féle neoavantgárd-koncepció bizonyos negatív előfeltevéseit.

A beszélgetés résztvevői hangsúlyozták: a szocialista korszak közegében a neoavantgárd nem csupán esztétikai, hanem politikai tétet is hordozott. A művészcsoportok aktivitása valós, rendszerkritikus lázadást jelentett, így a nyugati elméletekben megfogalmazott kritikák – például az intézményesülés vagy a pusztán formai transzgresszió vádja – nem alkalmazhatók automatikusan a kelet-közép-európai jelenségekre.

Ladányi István tanulmánya a lapszámban

A Pannon Egyetem Humántudományi Karát külön is érinti a tematikus szám, hiszen Ladányi István, a HTK Magyar és Alkalmazott Nyelvtudományi Intézetének habilitált egyetemi docense is publikált a kötetben.

Tanulmányának címe:

Szombathy Bálint kézjegye az Új Symposion neoavantgárd arculatán (1971–1972)

Ladányi írása a vajdasági magyar művészeti szcéna egyik meghatározó alakja, Szombathy Bálint tevékenységét vizsgálja, különösen azt, hogy Szombathy miként formálta az Új Symposion folyóirat 1970-es évek eleji neoavantgárd karakterét. A tanulmány bemutatja a korszak kísérletező esztétikáját, a folyóirat szerkesztési gyakorlatát, valamint a jugoszláviai kulturális közeg különálló sajátosságait.

Ladányi elemzése hozzájárul ahhoz, hogy a magyar és kelet-közép-európai neoavantgárd új kontextusban, regionális sajátosságaiban váljon értelmezhetővé.